Hatvanhét éve került képernyőre az első szappanopera.
Ha nem is kerek évforduló, a televíziózásban betöltött jeles szerepe okán mégis megér egy kis megemlékezést, hogy január 31-én lesz hatvanhét éve, hogy az amerikai NBC csatorna leadta a világ első szappanoperáját, a "These are my children"-t.
A televíziós sorozatok egyik altípusába tartozó műsorfajta érdekes elnevezése onnan ered, hogy az ilyen jellegű sorozatok elkészítését (megszületését) egy-egy cég hirdetési támogatása tette lehetővé -és ezek a cégek akkoriban a háztartási termékek (szappanok, fogkrémek, mosószerek) gyártói közül kerültek ki-, az opera szóval pedig az epizódok drámai cselekményére utaltak, mely hasonlatos volt az operákéhoz.
A szappanoperák cselekménye egy közösség életéről szól –ez lehet család, munkahely, iskola, lakóközösség, stb.-, és az egymást követő epizódok mindegyikében több cselekményszál "szövése" történik folyamatosan, azaz a szereplők különböző élethelyzetekbe kerülve folyamatosan megoldandó helyzetekben találják magukat. És ezek a problémák olykor későbbi részekre is kihatással vannak. Adásgyakoriság szerint ismerünk napi szappanoperát, amely hétköznapokon jelentkezik, mindig ugyanabban az időpontban (ilyen hazánkban a Barátok közt és a Jóban rosszban), de léteznek heti (vagy főműsoridős) szappanoperák is, melyek értelemszerűen hetente csak egy alkalommal láthatóak, akkor viszont értékesebb, esti főműsoridőben (ilyen volt például a Dallas sorozat).
Nehéz éles határvonalat húzni a szappanopera és egyes rokon műfajok között. Kedvencünk, Jóbarátok inkább szitkomnak tekinthető, de nem mehetünk el amellett, hogy milyen sok rajongója volt világszerte és Magyarországon is, és milyen népszerűséget szerzett a sorozat a hat főszereplőnek, akik komoly filmeskarriert tudtak befutni a tíz évig tartó sorozat lezárása után is.
Az elmúlt években Egyesült Államokon kívül is igen komoly gyártási környezete alakult ki a műfajnak, elsősorban Latin-Amerikában, de Törökország és Dél-Korea is jelentős szappanopera gyártó lett. És persze a magyarok sem maradnak ki, a néha jól, néha talán kevésbé jól sikerült sorozatok gyártásából. A Csak színház és más semmi véleményünk szerint egyértelműen az előbbi kategóriát ékesíti. Csányi Sándor, Schell Judit és további remek színészek segítségével kalauzolja a sorozat a teátrum világába a nézőt, miközben a cselekményt keresztülszövi az ármány és intrika. Nem késő bekapcsolódni a sorozatba, amelyet a Dunán nézhetünk meg vasárnaponként 21:00-tól, az elmúlt epizódokat ráadásul visszanézhetjük a mindigTV Applikáció videotékájából is.
A kép forrása: Médiaklikk
